Szerzôk: Pokreis Hildegarda, Lang Tomáš, Pártošová Ludmila, Talamon Lóránt, Wram Lenka, Sudová Eva
A Kuffner Károly báró által a XIX. század végétől folyamatosan fejlesztett Diószegi gazdaság, cukor- és szeszgyár Rt. néhány év alatt Európa cukoripari központjává tette a várost. A gazdaság a mai napig ékes példája a termelő- és feldolgozóipar tökéletes szimbiózisának. A helyi zsidó hitközség megalakulása szorosan összefügg a dinamikusan fejlődő Kuffner-féle gazdasági komplexummal. A Kuffner család sikeres vállakozóként számos zsidó vallású szakembert alkalmazott a cégben, akik családostól Diószegre költöztek. Rajtuk kívül a cukorgyár még sok más vallású szakembert is ide vonzott. A holokausztot csak néhány diószegi zsidó élte túl, akik a második világháborút követően visszatértek szülőfalujukba, ahol újra szembesültek a létbizonytalansággal a munkanélküliség, kisemmizettség formájában, ezért a diószegi zsidók zömmel elhagyták nemcsak otthonukat, hanem hazájukat is. A diószegi zsidó hitközséget így 1949-ben törölték a hitközségek járási nyilvántartásából. Ezzel a könyvvel szeretnénk emléket állítani a mintegy félezernyi diószegi zsidó sorsának, tevékenységének. A könyvet három részre osztottuk: Az első részben a diószegi hitközség megalakulását, működését és megszűnését dolgoztuk fel. Az első fejezetben Lang Tamás a XVII.–XIX. századi zsidó betelepülés történetét ismerteti. Pokreis Hildegarda a helyi zsidó személyiségeket s életüket mutatja be (1938-ig) a Diószegi zsidó közösség című fejezetben. Lang Tamás Holokauszt Diószegen című tanulmányában a zsidók II. világháború alatti sorsát mutatja be. A szerző tényszerűen elemzi a diószegi zsidók II. világ háború alatti sorsát. A fejezetet a Diószegről deportált zsidók névsora egészíti ki, akiknek túlnyomó részét az auschwitz-birkenau-i haláltáborba szállították. A teljesség kedvéért a Yad Vashem Intézet által összegyűjtött diószegi holokauszt-áldozatok névjegyzékét is csatoltuk. A túlélők háború utáni sorsát Pokreis Hildegarda ismerteti Az 1945 utáni állapotok című fejezetben. Ezt köti Buday A diószegi zsidó temető című írása, amely a hely múltját és jelenét térképezi fel. A fejezetet az ATID polgári társulással együttműködve kiegészítettük a zsidó temetőben található 91 síremléken feltüntetett névsorral, melyet Ludmila Pártošová dolgozott fel. Katona Lívia A diószegi zsidó iskola történetét dolgozta fel röviden. A második rész a túlélők leszármazottaival együttműködve készült: elmesélték, hogyan kerültek az őseik Diószegre s nyomon követhetjük történetüket egészen az utódok elvándorlásáig a világ különböző részeibe. A fejezet a leghíresebb és legbefolyásosabb helyi zsidó, Diószeghi Kuffner Károly báró életének és munkásságának ismertetésével kezdődik, majd Diószeghi Kuffner Raoul báró és családja történetével folytatódik. Egy fejezetet szenteltek Tamara de Lempicka festőművésznek, Raoul második feleségének. Az adatközlő családoknak és magánszemélyeknek a vezetéknevét, akik rendelkezésünkre bocsájtották adataikat, ábécérendben közöljük. Adler Hermann író, Raoul Harry Bott a harvardi egyetem matematika professzora, a kereskedő Braunn család, Büchler Géza orvos, Freibauer a cukorgyár intézője és családja, Goldberger fogorvos és családja, Kollárik orvos és családja, Müller cipész és családja, Pfeffer a cukorgyár ügyvezető igazgatója és a cukoripar elkötelezett lobbistája, Schragge kereskedő és családja, Schwitzer Edit a cukorgyár titkársága igazgatójának lánya, Somogyi cukorgyári alkalmazott és családja és a diószegi izraelita hitközség első elnöke, Wollner Dávid vendéglős és nagykereskedő ill. családja. Az említett családokon kívül más diószegi illetőségű személyekkel nem sikerült kapcsolatot teremteni, de a jövőben bízunk benne, hogy élnek még valahol a nagyvilágban diószegiek, akiket megszólít ez a kiadvány és nagyon reméljük, hogy a segítségükkel sikerül majd feltérképezni az adott korszak eddig még feltáratlan tényeit. Tény és való, hogy a holokauszt nemcsak emberéleteket oltott ki, de egyúttal néhány generációt is kitörölt az utókorból, persze nem kímélve a tárgyi ill. a személyes emlékeket sem. Manapság ugyanis alig akad még valaki, aki mesélni tudna a zsidó közösségről, amely után jóformán csak a kőbe vésett nevek maradtak fenn. A harmadik rész röviden ismerteti a közelmúlt eseményeit, a diószegi zsidó közösség emlékére szervezett összejöveteleket. Ilyen volt a diószegi zsidók deportálásának 70. évfordulójára szervezett megemlékezés 2014-ben és az ezt követő korabeli fényképkiállítás (a kiállítás anyagát az e kiadvány szerkesztői által összegyűjtött képek adták), a diószegi evangélikus templomban tartott ökumenikus istentisztelet 2015-ben. Az istentiszteleten részt vett Kapusin Misa Kapustin Misa liberális rabbi is. 2015 nyarán Diószegre látogattak a város fejlődésének fellendítését nagyban támogató zsidó hitközség valamikori alapítóinak leszármazottai.